A spiritizmus elvetése
Miért nem ismerik el a spiritizmust?
Az idézetek: A Névtelen Szellem közleményei II. – ből valók
“A vallásokban azért van a sokféleség – noha lényegileg csak keveset térnek el egymástól bizonyos igazságok megítélésében – mert az erők nem tudnak hasonulni. A cél azonban egy, hiszen mindegyiket ugyanaz az eszmény élteti. A törekvés, mely azokat lelkesíti, szintén ugyanaz, mert csak árnyalati eltérések vannak bennük. De egybe mégsem olvadhatnak addig, míg azok a lelkek, akik az árnyalatoknak túl nagy fontosságot tulajdonítanak, a tökéletesség magasabb fokozatára nem emelkednek. A papoknak jut az a kellemetlen feladat, hogy az Úr szőlőjében árnyalatok szerint dolgozzanak és a saját csoportjuk igazságát a náluknál talán alacsonyabb fokon állók befolyásával szemben megvédelmezzék. Ez eddig nem is volna baj, de hol van egy is olyan, aki mint ember a maga csoportjának tévelygését a másik csoport előnyére beismerné? Annak már nagyon világos értelmű és tiszta érzelmű embernek kell lennie, aki ezt meglátja és beismeri.
Mert ezzel a beismeréssel szembekerül annak a csoportnak a szellemével, amelybe tartozik, s ezzel bomlást és meghasonlást idéz elő. És az eredmény vagy átpártolás lesz a másik csoportba, vagy egy nagy megpróbáltatás. A könnyebb természetű lelkek ilyen esetben elkedvetlenednek, és közönyössé válnak az eszményükkel szemben, az érettebbek azonban egy magasabb gondolat-régióban csoportosulnak, és tökéletesebb értelmükkel erjedésbe hozzák az egész csoportot és vagy hatnak és legyőzik az alacsonyabb nívójú lelki csoport ellenállását, vagy különválnak. Ezektől a szakadásoktól félnek az egyházak és ezért nem ismerhetik el a spiritizmust Isten által adott törvényes eszköznek. De nem is arra adta ezt Isten az embereknek, hogy mindenki a maga módja szerint magyarázza az Igét és mindenki korlátlan szabadságot élvezzen az emberek és szellemek vezetésére – mert nem, mindenki erre való. Csak akkor lesz erre való az ember, ha már az Isten törvénye szerint való életben, a szeretetben, az alázatosságban tántoríthatatlan hitben és igazságosságban levizsgázott. Kard nem való mindenkinek a kezébe, csak annak, aki azt már forgatni is tudja.”
(…)
“Tehát a vezető egyéniségnek csak szolgálva lehet előbbre juttatnia az eszmét a még tökéletlen emberi szellemek között. Olyan ember azonban kevés van, aki önzetlenül szolgálva, mintegy magáról megfeledkezve, mindenkinek a javáért dolgozzék, csupán Istentől várva szolgálatának jutalmát. Ilyen ember, mondom, kevés van, s akik vannak, gyakran azokat is félrelöki a megtéretlen szellemi csőcselék, hogy egy ideig az akarnokok szemfényvesztő mutatványainak tapsoljon, hogy aztán egy alkalmas idő pontban azokat is ellökve, önmaga emelkedhessek ki az ismeretlenség homályából.
Azért megy nehezen a spiritizmusnak komoly előtérbe nyomulása. Nem azt értem én ezalatt, hogy lassan terjed, és hogy kívánatos lenne, hogy minél több legyen a spiritista, – nem. Sőt ellenkezőleg, azt szeretném, ha minél kevesebb lenne, de ezek komoly, megtért, vagy megtérésükön dolgozó emberek lennének. És ez vonatkozik legelső sorban a médiumokra és vezetőkre. És ha ez így volna, akkor az egyházakkal egy cél felé törekedve kimenthetnénk az elfáradt lelkeket a sátán hálójából, mielőtt még a nagy pusztító vihar megérkezik. A spiritizmust, mint harmadik kijelentést azért adta az Úr az értelmileg eléggé érett és érzelmileg eléggé fejlett emberiségnek, hogy általa higgyenek a Jóban. Nem a testnek kedvező s lelket rontó jóban, hanem a mindenre és mindenkire kiható igaz Jóban, mely nélkül nyomorúság úgy a földi, mint a szellemi élet.”
(…)
“Azért van szükség a spiritizmusra
most ez utolsó időkben, hogy az ember győződjék meg mindenről, és még idejében térjen meg.
A szellemtan ismerői előtt világosan áll, hogy a spiritizmus nemcsak, hogy nem rombolja le az egyházak által hirdetett igazságokat, hanem inkább alátámasztja, megerősíti azokat az anyagias, romboló világnézettel szemben. Azonban, természetesen nem kedvezhet az egyházak uralomra törekvésének.”
Névtelen szellem közleményei II. – Eszter médium
0 hozzászólás