E L Ő S Z Ó
A „Névtelen szellem” tanításainak újabb gyűjteményével lépünk ezúttal a nyilvánosság, illetőleg a mi kedves és megértő olvasóközönségünk elé. Tesszük pedig ezt azzal a bizalommal, amit az a szeretetteljes fogadtatás ébresztett bennünk, amelyben a „Névtelen szellem” első könyve: a „Mai kor vallása” részesült.
A két könyv között jelentékeny különbség van: a „Mai kor vallása” a nyilvánosság számára íródott, előre megállapított rendszerességgel; ez a könyv pedig nem a nyilvánosság számára leadott tanítások gyűjteménye, hanem ezeket magunk foglaltuk rendszeres csoportokba, amennyire ilyen természetű szellemnyilatkozatok rendszerbe foglalhatók. Mert a manifesztációk legtöbbje az embernek, mint etikai lénynek egész világára kiterjeszkedik, mint ahogy alig lehet erkölcsi táplálékot nyújtani (úgy, hogy az az emberi léleknek csak egy-egy részére szorítkozzék, s így a tárgyköröket nem lehet élesen elhatárolni, mert az egyes fejezetekbe foglalt megnyilatkozások tartalmilag átnyúlnak más eszmekörökbe is.
E nyilatkozatok nagy része ugyanis az Eszter médium, vagy az ő szűkebb környezete lelkében felvetődő problémákra, kérdésekre, nem egyszer aggodalmakra feleletül adott tanítások, egy Krisztus szolgálatának élni kívánó lélek számára adott olyan oktatások, amelyek azonban az első néhány vigasztaló, megnyugtató, erősítő mondat után elhagyják az egyéni kapcsolat szűk medrét, hogy annak partjain túlömölve, mint a Nílus vize Egyiptom földjét, széles, tág mezőket, öntözzenek meg, – hogy termékennyé téve azt a területet, amelyet jótékony hullámai végigsimogattak, „teremjen némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit”. Az Isten igéjére szomjúhozó jóakaratú, kereső lelkek képezik ezt a megtermékenyítésre alkalmas területet, amelyen a „Névtelen szellem” szeretettől áthatott, mélyen járó filozófiája bőséges termést fakaszthat.
Az „Égi világosság” már hozta az itt közölt szellemnyilatkozatok jelentékeny részét; ennélfogva annak olvasói tisztában vannak azzal, hogy ezek a szellemnyilatkozatok nem képeznek időtöltésre való könnyű olvasmányt. Éhező és szomjúhozó lelkek megelégítésére szolgáló táplálék ez, olyanok számára, akiket nyugtalanít a saját gyarlóságuk, tökéletlenségük és mindenféle bűnre való hajlandóságuk. Akik ma jobbak kívánnak lenni, mint tegnap voltak, s holnap jobbak, mint ma; akik azon az úton haladnak, amelyen feltétlen bizonyossággal elérnek ahhoz a megismeréshez, hogy csak egyetlen igazi érték van a világon, egyetlen cél, egyetlen boldogság: a Jó elvének: Krisztusnak szolgálata; minden egyéb csak epizód, csak közbeeső állomás olyan tapasztalatok szerzésére, melyek ennek az egyetlen végcélnak megismerésére vezetnek.
És mert ez így van, és mivel tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen ember kevés van: nem is számítunk arra, hogy e gyűjteménynek igen széleskörű olvasó tábora lesz, de a mi célunk nem is az, hogy olyanoknak kínáljunk etikai táplálékot, akik erre a táplálékra még nem éheztek meg. Mert a mi célunk ezzel a könyvvel is Krisztusnak szolgálni, továbbadni a Tőle eredő és az ő hűséges szolgájától kapott szellemi táplálékot az arra megérett, cifraság nélkül való, egyszerű lelkeknek.
Az idők változnak; a fejlődés nem áll meg, hogy megvárja a késedelmeskedőket; a spiritizmus is kinőtt a gyermekcipőkből, s ma már megértette rendeltetését: Krisztus megváltó munkájának folytatását.
Az asztaltáncoltatás és a fizikai jelenségek hajhászása idejétmúlt dolog; akik még ezzel foglalkoznak, azok még nem értették meg, hogy a spiritizmus a tisztább szellemek magasztos munkája, akik Krisztus isteni gondolatait törekszenek fokozatunkhoz mérten belesugároztatni a mi gyenge szellemünkbe, hogy megmentsenek bennünket a tovább-süllyedéstől, s a Jónak mindig hasznavehetőbb közvetítőivé neveljenek.
Aki ezt megértette, az éppen olyan örömmel fogja fogadni ezt a könyvet, mint amilyen örömmel nyújtjuk mi neki, tudván, hogy ez a könyv is egy téglát fog képezni, tisztulni és erősbödni vágyó szellemének most épülő épületéhez.
Mielőtt útnak indítjuk ezt a nekünk annyira kedves gyűjteményt, szeretettel üdvözöljük minden olvasónkat s kérjük az Urat, hogy tegye az ebben levő szellemi táplálékot áldásossá és gyümölcsözővé lelkeikben.
Budapest, 1929. szeptember hó. Pátkai Pál
