Elszórt kalászok III. 1982
Előszó a III. kötethez
Amikor az Elszórt Kalászok első két kötete megjelent, még 1940-et írtunk és mind a szerző: Eszter (megh,: 1977), mind az akkori szerkesztő: Pátkai Pál (megh.: 1942) még közöttünk voltak test szerint is. Negyvenegy esztendei hallgatás után, az 1940-es évek óta először most adatott mód arra, hogy a Névtelen Szellemnek Eszter által közreadott felbecsülhetetlen értékű szellemi kincseiből, egy nagyon szerény terjedelmű, de tartalmában örökbecsű, válogatást az Olvasó kezébe adhassunk.
Ennek a kis kötetnek megjelenését Eszter már nem érte meg, de kéziratait — még életében folyamatosan — a most megjelenő könyv szerkesztőjének ajándékozta azzal a meghagyással, hogy azokat készítse elő sajtó alá, és ezzel szolgálja a közleményeknek alkalmas időben való nyilvánosságra hozatalát, A megjelentetést pedig a kiadók — kontinenseket átfogó kipróbált szeretete és lelkes áldozatkészsége vállalta magára. E III. kötet szerkesztője Eszter közvetlen környezetében évtizedeket töltött, számos közleményt rögzített gyorsírással is, és az Esztertől kapott magyarázatok és megvilágítások birtokában, az általa adott megbízásnak eleget téve, instrukciói szerint — részben még az ő életében — végezte, és végzi jelenleg is kéziratainak gondozását. — Ez a kis kötet a rendelkezésre álló anyagnak csupán csekély hányada.
Az elmúlt, közel négy évtized alatt ugyanis a szellemi értékek óriási mennyiségét halmozta fel ezekben az írásokban az isteni kegyelem, mint a gondos gazda a gabonát szűkebb napokra gondolva, csűrökben és magtárakban gyűjti össze —, hogy a befogadásra kész emberi lelkek ezekből a maguk számára az élet kenyerét megkészíthessék.
Az isteni Kegyelem és Szeretet súlyos időkben erősítette ezek által a közlemények által mindazokat, akik kiáradásának közvetlen részesei lehettek, így tehát részben a Névtelen Szellem intenciói, részben saját lelkünk óhaját követjük, amikor a kapott szellemi értékeket közkinccsé kívánjuk tenni, hogy abból
minél többen vigasztalást és erőt meríthessenek. Kötelességünknek érezzük ezt annál is inkább, mivel szeretett Eszterünk hosszú évtizedek súlyos áldozatvállalása árán igyekezett mindent megtenni ezeknek az értékeknek biztonsága és biztosítása érdekében.
A lelkes szeretet pedig minden utat és módot megtalált, hogy Eszter és műve anyagi bázisát biztosítsa.
A megjelenés helyét illetően az eredeti elgondolás más volt, de egy személyes találkozás és megbeszélés alkalmával úgy éreztük: nem várhatunk tovább! A világ képe napról napra komorabb és vészjóslóbb. Sürgetőnek éreztük tehát, hogy továbbadjuk az isteni Kegyelem hozzánk eljuttatott segítségét mindazoknak, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot és a lelkek megelégíthessék magukat ezekből. Megerősödhessenek az olvasottak nyomán, és teremjenek százannyit vagy harmincanynyit, de képesek legyenek megtéréshez méltó gyümölcsöket érlelni a nagy Aratásra, mivel az idő közel van…
Az Olvasó minden bizonnyal együtt érez most a szerkesztővel, amikor a hála és megemlékezés érzéseiről kíván tanúbizonyságot tenni. Mindenekelőtt illesse hálás szeretet, áldás és köszönet azt a magát megnevezni nem kívánó kedves testvérünket, aki Eszternek sok évtizeden át igazán „igaz testvére” volt, és akivel együtt hű, megbízható, lelkes és nem lankadó munkása a Szentlélek kijelentéseinek. Bizonnyal hisszük, ama napon így szól majd az Úr őhozzá: „.. .menj be a te uradnak örömébe!”
Mert hű volt és igaz szolgálója a szent ügynek: az Örökkévaló Igazságoknak.
Sokak nevében mond köszönetet és kíván áldást a szerkesztő mindazoknak az életére, akiknek anyagi áldozatkészségét megérintette, és tettekre buzdította az a felismerés, hogy az Eszter által közreadott igazságok valóban evangéliumi alapokon nyugvó isteni kinyilatkoztatások.
Illesse köszönet bajtársias szeretetükért mindazokat, akik a mű megjelentetése érdekében sok és komplikált feladatot, nehézséget szent lelkesedéssel vállaltak magukra.
Könyvünk címéül közösen választottuk az „Elszórt Kalászok”- at, és a sorozat III. kötete gyanánt jelentetjük meg. Így kívánjuk jelezni azt, hogy a munka ugyanaz, mint amit annakidején kényszerűségből félbe kellett hagyni. De tisztelegni kívánunk ezzel áldott emlékezetű Pátkai Pál testvérünk előtt is, és alább szó szerint idézzük az annakidején még őáltala szerkesztett I. kötetben neve alatt megjelent Előszót. Tesszük ezt két okból: egyrészt, mivel az abban foglaltak ma is időszerűek és így a III. kötetre is vonatkoznak, másrészt azért, mert amikor a jelen kötet előszavának vázlatát papírra vetettük, bennünk is ilyen érzések és gondolatok fogalmazódtak meg.
Berekesztésül még annyit: minden kedves Olvasót szívből kérünk, állandóan tanulmányozzák a Szentírást, mert annak — nemcsak betűinek, de szellemének — ismerete nélkül, a Névtelen Szellem mélyenszántó fejtegetéseit aligha érthetik meg.
Amennyiben módjukban áll, olvassák el a Névtelen Szellem minden korábbi művét is. Ezt a figyelmeztetést azért látjuk helyénvalónak hangsúlyozni, mivel ezek nem „könnyű” olvasmányok, hanem halálosan komoly dologgal: az emberi lélek örökkévaló életével, üdvösségével foglalkoznak. Ha valaki boldog akar lenni, ezt a kívánatos eredményt csak úgy érheti el, ha már az evilági életének tengelyébe az Isten akarata iránti alázatosságot és engedelmességet állítja, ha gondolati és érzelmi világában állandóan együtt él az isteni Igazságokkal. Kedves Vezetőnk, a Névtelen Szellem tanításai sok nyitva lévő „miért”-re adnak feleletet. Eligazítanak abban, hogyan kell és hogyan nem szabad cselekednie az embernek. Ráirányítják a figyelmet Krisztusnak e világban itthagyott lábnyomaira, nehogy a hazavezető irányt eltévesszük. Közelebb segítik az embert ahhoz, hogy Istent az ő Teremtőjét és Megváltóját a Jézus Krisztust valóban teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből igazán szeresse, mert hiszen az Isten: maga a Szeretet.
Ámen.
Előszórészlet a kötet szerkesztőjétől
Agárd/Budapest/Cleveland, 1981. július hó
Vay Valéria
