1. JÓ A SZELLEMEK BESZÉDÉT IS ELLENŐRIZNI
Mi szellemek az Úr akaratának érvényre jutásáért dolgozunk és hirdetjük az Igazságot e világnak; hogy meghallgatja-e, vagy ajkbiggyesztve, gúnyosan mosolyogva halad el mellettünk, – nekünk az mindegy.
Mindenki azt teszi a maga életével, amit akar. Mi nem változtathatjuk meg a sorsát senkinek és, senkit sem vonhatunk az üdvösség felé; de viszont, aki vonzódik hozzánk, nem kergethetjük el, mert nem a mi akaratunk ez, hanem az Úré. Így, ha örvendezésre van okunk, az Úr Jézusban örvendünk, mert övé a dicsőség. Ha szomorúságra van okunk, Őelőtte, Őbenne szomorkodunk, mert a mi örömünk és szomorúságunk az övé.
Mindenesetre jobb vigadni, mint szomorkodni, mert látjuk az ő diadalát, de a nagy öröm is könnyen megtéveszti a lelket és önmagunkat vesszük észre a fényben. Az Úrnak mindenkivel szándékai vannak, s mi igyekezzünk ezt az akaratot híven teljesíteni, mert ha ezt mi nem teljesítenők, akkor az Úr annak véghezvitelére más alkalmasabb szolgákat keresne. Tehát fel a babérért, hogy erőnk és tehetségünk szerint híven szolgáljuk Őt és mibennünk, mi általunk, a mi munkálkodásunk által az ő neve dicsőíttessék a földön és a mennyben.
A tévelygés elveszi az emberek lelki szeme elől a világosságot, és olyan dolgokon ütköznek meg, amelyeknek örülniük kellene; de ez így van a földön! A sátánnak különös örömére szolgál, ha az együvé valókat szétválaszthatja, mert eme szétválasztással az erő gyengül és nem fejthet ki ellenállást a lélek, ha a gonosz földi hatalmánál fogva megtámadja ott, ahol a legjobban vértezve hiszi magát. Jó a szellemek beszédét is ellenőrizni, megbírálni, mert az ilyenbe is eshetik egy kis tévedés; hiszen e naprendszerben még nem tökéletesek a szellemek.
Azért ti szellemkutatók legyetek résen, mert ez a hely nem körülbástyázott vár, ahonnan támadni lehet és a támadás elől visszahúzódni, elbújni; nyílt mező ez, ahol a lélek a maga erejére van hagyva, s ha nincs fegyvere (a meggyőződés), ereje (hite) és ügyessége (tapasztalata), bizony elbánik vele a sátán. Először egyenként veszi a lelkeket, s végül azoknak összességével bánik el. Azért legyetek résen mind, akik hitetek megerősítését ezen az úton nyertétek. Az összetartó szeretet ne legyen lanyha egyiknél se, mert az öröm könnyen szomorúságra változhat; az idők, amelyekben most éltek, nagyon soknak megpróbáltatását
hozzák magukkal. De ha nem kapkodtok, hanem az Úrban bizakodva csendesen várjátok a vihar elmúlását, kikerülhetitek az ellentéttel való összeütközést. Azért mondom: szép csendben erősödjetek a hitben, a szeretetben, s akkor majd az Úr Lelke munkálkodik a lelkekben, hogy az ő akaratának érvényt szerezzen.
